Reggel elkezdtem összevarni a tatyót. Ez a matrac-öltés soha nem ment nekem, a képek alapján se volt tiszta, meg különben is. Csak kétszer kellett visszabontanom, és abból az egyik azért volt mert a táska visszáját varrtam össze a tartó színével...
Aztán nekiálltam a bélésnek. A családban hagyománya van a varrásnak, nagyapám mesterszabó volt, az egyik nagynéném is az, meg úgy általában, a nők tudnak varrni nálunk, még anyu is. Valamennyire még én is.
De nem eléggé. Úgyhogy kb 2 órát vacakoltam a varrógéppel, cérnabefűzéssel, próbavarrással. És mindezek után álltam neki kivágni a béléshez való anyagot.
Még szerencse hogy a fentebb említett varrni tudók közül senki nem látott. Úgyhogy most ebédelek, fél tizenkettőkor, mielőtt feldarabolom a bélésanyagot. Vagy a varrógépet.
Egyébként tényleg jó lenne varrni, olyan szép anyagokat láttam tegnap a méteráru boltban, mármint színeket! A boltokban csak ezek a kollekció-színek vannak, amik nem rosszak, viszonylag sok is van belőlük, de mégis beszűkítik az embernek a látókörét. Most hogy láttam egy csomó vidám színű textilt, eszembe jutott hogy jé, tényleg, mennyivel több szín van, mint amennyit használunk!