Bizony, bizony. Ma hajnalban azzal ébredtem, hogy márpedig én akkor se megyek dolgozni, ha kisebbségi porontyok potyognak az égből, akkor sem. Nya. Pedig friss voltam és üde :) Reggel fél nyolckor be is telefonáltam, hogy szörnyű fejfájás gyötör, ezért képtelen vagyok ma dolgozni menni.
Nyolckor pedig már megreggelizve álltam a műhelynek használt szoba közepén, és elkezdtem összekalapálni a könyvespolcomat, ami már egy hónapja megérkezett, csak eddig nem volt lelkierőm ahhoz, hogy összetákoljam. Még mindig rémálmaim vannak az 5+2 fiókos komód miatt, aminek amúgy kezdenek nagyon megkergülni a fiókjai - szóval a lapraszerelt bútor az nem az én csésze teám. Ahogy errefelé mondják.
Kevesebb, mint egy óra alatt össze is raktam, pedig közben még a tulaj is beesett babástul.
Yey.
Ezután még fényesre takarítottam a fürdőt, kicsit átrendeztem a szobát, hogy legyen helye a polcnak, porszivóztam, és még mindig csak 10:49 volt, azaz duplán is megérte itthon maradni. Egy, ezeket mind megcsináltam. Kettő, a fenti időpont fél órával a legelső szünetünk előtt van, tehát kb a falat kapartam volna már, ha benn vagyok.
Ezután már csak kattintgattan, horgoltam egy jumbo - csikóhalat, megettem összesen 3 db muffint az odaégett 5-ös számú szériából, megnéztem kétszer az Amelie-t, és még mindig nincs teljesen este.
Ja és a muffinból egy reggeli volt, egy meg ebéd, úgyhogy azok nem számítanak nasinak. Nem. Határozottan nem.